Kalandozás gyerekekkel - interjú Utazóanyával

Gyerekkel utazni - biztos, hogy jó ötlet? Nem vesz el többet energiát, mint amennyit ad? Nem érdemes inkább várni, míg nagyobbak lesznek? Úgy mennénk, de kinek adjuk le a gyerekeket addig? Ezek a kérdések valószínűleg minden leendő és gyakorló szülő fején átsuhantak már, akár havonta többször is.

Bérczes Judy, alias Utazóanya pont ezeknek a kérdéseknek megválaszolásában segít. Férjével és 3 gyermekükkel szinte a kezdetektől járják a világot. Judy évek óta hiánypótló munkát végez az utazó influenszerek között. Saját élményeinek megosztásával nem csupán inspirál: weboldalán és Instagramján hasznos tanácsokkal és tippekkel segíti a szülőket, hogy bátran – és felkészülten – vállalják a kalandokat. A saját példájával szeretné segíteni azokat, akik szívesen mennének, felfedezni, de félelmeik vagy a társadalmi elvárások miatt nem mernek nekivágni az utazásoknak. Interjúnkban többet is megtudhatsz az Utazóanyáról, és arról, hogy milyen beteg gyerkőccel utazni, mire kell figyelni és mivel érdemes készülni. Tarts velünk!

Mi inspirált arra, hogy elindítsd az Utazóanya blogot, és hogyan kezdődött ez a kaland?

Amikor először várandós lettem, meglepetésünkre ikreink születtek. Az utazás szeretete mindig is bennem volt, és reméltem, hogy gyermekeink születése után sem fogunk lemondani a kalandozásokról. 9 hónaposak voltak az ikrek, amikor elindultunk velük, és három hetet Thaiföldön töltöttünk. Fantasztikus élmény volt, de a környezetünk rosszallóan fogadta a hírt, és próbáltak minket lebeszélni róla. Mivel akkor jöttem rá, hogy ez nem csak engem érinthet, hanem sok más szülőt is, aki vágyna arra, hogy kimozduljon otthonról azután is, hogy gyermeke született, elindítottam az Utazóanya blogomat. Szerettem volna inspirálni más szülőket is, hogy merjenek utazni babával, kisgyerekkel – az esetleges kritikák ellenére is.

Mikor tettétek meg az első közös babás utat? Hol tartotok most?

Belföldön először három hónapos ikrekkel utaztunk a Balatonra, kilenc hónaposan Thaiföldre. A harmadik gyerekemmel már lazább voltam, ő 5 hetes volt, amikor a Mátrába vittük, 2 hónaposan (és 2 éves ikrekkel) bejártuk Montenegrót és Dubrovnikot a járvány időszakában. Azóta 5 kontinensen jártunk, és a 4,5 éves kislányom már 44 országba eljutott.

Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel szembesültél, amikor először utaztál babával?

Amikor 3 hónapos ikrekkel próbáltunk a Balatonig eljutni, tapasztalatlan szülőként azzal szembesültem, hogy mindent magammal akarok vinni, mert mi van, ha ez is kell, meg az is. Annyi mindent bepakoltam az autóba, hogy alig fértünk el 2 napra. Azóta már sikerült kialakítanom egy minimalista pakolós módszert, amellyel 4 hétre el tudtunk utazni 3 gyerekkel Dél-Amerikába kizárólag kézipoggyász méretű hátizsákokkal.

Szerinted mik a leggyakoribb tévhitek a családi utazásokkal kapcsolatban?

Az egyik tévhit, hogy a szülő önző, ha babával utazik, és a babának nem erre van szüksége. Hogy a gyereknek szenvedés lesz. Egy másik tévhit, hogy gyerekkel nem lehet utazni, mert nem lesz élvezetes. Tapasztalatból tudom, hogy egyik sem kell, hogy igaz legyen. Mindenre lehet megoldást találni.

Van összefüggés a gyerekek száma és az utazás nehézsége között? Több gyerekkel több kihívás, vagy éppen fordítva?

Mivel nekem egyből két gyerekem lett, arról nem tudok nyilatkozni, hogy milyen lehet 1 gyerekkel utazni. Gyerekfüggő is lehet, ugyanis a harmadik baba nagyon nyugodt volt, így nekünk 3 gyerekkel nem volt sokkal nagyobb kihívás útra kelni, mint kettővel. Addigra több rutint is szereztünk, ez is megkönnyítette a dolgot. Mivel voltak korábbi sikerélményeink, magabiztosabban vágtunk neki 3 gyerekkel. A válasz tehát ennél komplexebb, nem csak a gyerekek száma a mérvadó.

Babával inkább passzív vagy aktív utazást érdemes tervezni? Vagy ez csak a szülők habitusától függ?

Ez abszolút a szülők igényétől függ, a gyerekek rugalmasak. Amikor 21 hónapos ikrekkel a Maldív-szigetekre utaztunk, és én közben már várandós voltam a harmadik babával, azt hittem, passzív utazásra van szükségünk. A végére megfogalmazódott bennem, hogy nekem az aktívabb utazások tetszenek jobban, és azóta már sikerült megtalálni azt a tempót és egyensúlyt, ami a mi családunk számára megfelelő. Ha valaki arra vágyik, hogy a tengerparton legyen egy hetet, akkor nekik úgy lesz jó, ha valaki minden este máshol szállna meg, és reggeltől estig felfedezne, akkor arra is van lehetőség.

Hogyan változtak az utazási szokásaid, miután kiderült, hogy gyermeked Dravet-szindrómás?

Az életünk 180 fokos fordulatot vett, amikor kiderült, hogy a harmadik babánk egy súlyos és gyógyíthatatlan genetikai betegségben, a Dravet-szindrómában szenved. Mivel napsütésre, kánikulára és lázra érzékeny, azóta igyekszünk olyan úti célokat felkeresni, ahol az időjárás kellemes és nem túl meleg. Ezért utaztunk valamelyik nyáron Izlandra és Svédországba, egy másik nyáron Kanadába, illetve a nyáron túl meleg országokat tavasszal vagy télen kerestük fel. Így jutottunk el márciusban Marokkóba, vagy januárban Dubaiba.

Milyen kérdésekre ad választ az ezzel kapcsolatos élményeiteket feldolgozó kiadványod?

A diagnózis két éves évfordulójára írtam egy e-kiadványt, amiben tömören, 35 oldalban összefoglaltam az első két évünket a Dravet-szindrómával. Ezidő alatt nemcsak rendszeresen kerültünk mentővel kórházba az elhúzódó epilepsziás rohamok miatt, de eljutottunk 20 országba is, 3 kontinensen. A kiadvány nagy részében a betegségről mesélek, a tünetekről, gyógyszerekről, de arról is, hogy milyen hatással volt a családunk életére a diagnózis. Mesélek túlélő stratégiákról, illetve arról, mi vett rá, hogy a súlyos diagnózis ellenére útra keljünk. Életünk egyik legijesztőbb élményét is elmesélem részletesen, hogy mi történt Mexikóban.

Mi alapján választjátok ki az úti célokat a családoddal? Melyek a legfontosabb szempontok?

Én nagyon szeretek új helyeket felfedezni, és különösen vonzanak a tömegturizmuson kívül eső helyszínek, melyek legalább annyira csodálatosak, csak kevésbé felkapottak. Most már a kislányom miatt az időjárás is fontos szempont az úti cél kiválasztásakor. Szeretem a természetet, és azt, ha pénztárcabarát a desztináció, valamint, ha finomakat lehet enni. Szeretünk enni, új dolgokat megkóstolni.

Melyik országban vagy helyszínen tapasztaltátok a legmaradandóbb családi élményeket? És melyek voltak a leginkább “család- vagy gyerekbarát” desztinációk?

Nekem a tavalyi Balkán körutazásunk különösen a szívemhez nőtt. 16 nap alatt autóztunk 4 országba, és fantasztikus volt az a vendégszeretet, amit ott tapasztaltunk. Rendkívül megfizethető volt, ezért kényelmes apartmanokban tudtunk megszállni, éttermekben tudtunk enni, és a gyerekeinkkel talán sehol nem voltak olyan kedvesek, mint ebben a térségben. Ezek közül is kiemelkedő volt Koszovó és Prizren, ahol szóba álltak velünk idegenek, és nagyon kedvesek voltak. Az, hogy mi számít bababarát desztinációnak, mindenkinek mást jelent. Mi nem azokat a helyeket keressük, ahol a klasszikus bababarát funkciókat meg lehet találni (pl. gyereksarok, kiságy, animátor, gyerekmenü stb.), de ettől még lehet valami „bababarát”, hisz mindenhol élnek gyerekek.

Melyek azok az apró, de praktikus dolgok, amelyek megkönnyítik az utazást gyerekkel?

Ha egy valamit kell kiemelnem, akkor az a csatos hordozó. Négy éve hordozom ugyanabban a hordozóban a kislányomat, és a világon bárhová el lehet vele jutni, legyen az kirándulás a hegyekben, egy kilátó teteje vagy bármilyen lépcsős hely. Nagyon megkönnyíti az utazásokat a hordozás.

Vannak must-have termékek, melyeket minden leendő utazó szülőnek érdemes beszereznie, magánál tartania?

Alapvetően a minimalizmusra törekszem, az ember meglepően sok mindent meg tud oldani mindenféle termékek nélkül. Ki kell választani azt a pár dolgot, ami az adott élethelyzetben a legfontosabb, a többit pedig érdemes otthon hagyni. A könnyű poggyász felszabadít, ha túl sokat pakolunk, nehéz lesz cipekedni, kevésbé lesz élvezetes az utazás. Javaslom a minimalista pakolásról szóló kiadványomat és a komplex családi pakolós listámat, ami segíthet eldönteni, mit érdemes magunkkal vinni és otthon hagyni.

Milyen tanácsokat adnál azoknak a szülőknek, akik először terveznek hosszabb utazást kisgyerekkel?

A rugalmasság nagyon fontos. Én igyekszem minél több részletet előre kidolgozni egy nagy utazás előtt, főleg azért, mert tudom, hogy úgyis lesz sok minden, ami nem úgy alakul, ahogy elterveztük. Amikor ez bekövetkezik, érdemes a megoldásra törekedni ahelyett, hogy összeomlanánk. A kisgyerekes életre eleve jellemző, hogy kiszámíthatatlan dolgok történnek, ez az utazásnál sincs másként. Ha kellő rugalmassággal tudjuk kezelni a váratlan helyzeteket, és a megoldásra koncentrálunk, akkor sokkal élvezetesebbé tehetjük magunk számára a babával utazás élményét.

Mit üzennél azoknak, akik eddig nem mertek gyerekkel nekivágni az utazásnak?

Ha benned van a vágy, és szívesen elutaznál valahová, akkor tedd meg! Ne gondold túl, csak határozd el, hogy mentek, és foglald le az utazást! Utána lesz még időd lépésről lépésre átgondolni mindent, de hidd el, valahogyan mindig megoldódnak a dolgok! Akkor történhetnek velünk csodás dolgok, ha bátrak vagyunk, és ki merünk lépni a komfortzónánkból. Adj egy esélyt magadnak és a családodnak! Ne másra hallgass, csak te tudhatod, mi jó neked és a családodnak!

November 22-24. között az utatok vigyen a Budapest Arénába, a KidExpóra! Szakszerű tanácsokkal, csodaszép termékekkel és izgalmas programokkal várunk az ország legnagyobb beltéri családi rendezvényén. Kedvezményes jegyek ezen a linken elérhetők, Instagramon és Facebookon pedig további izgalmas híreket és inspiráló tartalmakat találsz.